2009. szeptember 20., vasárnap

A térképen sem látszódtam


Miután visszaolvastam, magam is megdöbbentem, hogy milyen régen publikáltam az előzőeket a freeblogon, ugyanis 2 héttel ezelőtt megint vettem egy túróstáskát a Borároson - még mindig 165 Ft-ért. Hiányzott már, vagy 2 hónapja nem jártam arra. Így amikor nyakamba vettem a bringát, - illetve nem, az később volt, a várost inkább - akkor a Petőfi hídon eszembe jutott, hogy megajándékozom mgam a kedvenc kis péksütimmel. Minden csodálatos volt. A fejemben felkerült a bicajos térképre a pékség és suhantam tovább a belvárosi utcákon. A VIII. kerületben a helyszűke egyre inkább az úttest felé terelt, majd a Gutenberg térre kigurulva már kényszerpályán mozogva próbáltam értelmezni az ottani sajátos forgalmi rendet. Mondjuk, hogy nem sikerült, ezért lassítva fordultam balra, de a következő kereszteződésben jobbról jövő autó szintén hasonlóan elővigyázatos volt és megállt előttem. Aznap nem ő volt az első. Éreztem addig is, hogy már tartanak az autósok a drótszamártól - sok összegyűrtet mutattak mostanában a híradóban. Motyogtam is neki valamit és beletapostam. Ő ugyanebben a pillanatban engedhette föl a kuplungot. Itt valami kisebb, a helyiek szórakoztatására alkalmas performance következhetett, de én már csak arra emlékszem, ahogy feltápászkodtam az aszfaltról. Ismét boldog voltam. Életem első balesetét egy kis sebesüléssel megúsztam. Az autóban ülő srác felborított ugyan, de ki nem. Rendkívül udvarias volt. Megállapítottuk a félreértést, én pedig levontam a tanulságot: az előzékenységnek is van határa és ugye az autós sem 300 fokos szögben látó madár.
Ezek után átmenetileg csak a kerékpáros térkép gondolata maradt meg nekem a témában, immár kiegészítve a kiemelten veszélyes helyek megjelölésével, a bringa hajtókar hiányában aluszik.
Szóval nem találtam olyan, akár közösen szerkeszthető google térképet, ami a budapesti kerékpárutakra épülne, úgyhogy maaajd egyszer nekikezdek/-kezdhetünk. Addig is köszönet a GeoLogikának ezért.