Keresem a kapcsolatot a tudományos tények, a hozzám eljutó hírek és a magyar valóság között.
Most gyakran hallom a kifejezést, hogy "a csapból is ez folyik", de akkor nálam nem jó a csap.
Ma be kellet mennem a baleseti sebészetre kötözésre. A sor az utcán állt, én magamban tippeltem, hogy miért és beálltam. Amikor bejutottam az ajtón, egy maszkos nő várt egy asztalnál ülve és feltett 3 kérdést (mint a mesében). Ezeket egy papírról idézte, melyen a megfelelő válaszokat ő húzta alá (igen / nem).
1. Vannak-e légúti megbetegedéses tüneteim?
2. Jártam-e az elmúlt két hétben külföldön?
3. Szerintem találkoztam-e koronavírussal fertőzött személlyel?
Az első kérdést értem. A másodikat megúsztam, mert nem jártam, de mi van, ha igen...? A külföld az most valami? A harmadik kérdésre igennel feleltem, de ő is röhögött és aláhúzta a nemet, majd egy mindenki által használt tollal aláíratta velem a kérdőívet. Így juthattam el a bejentkezőablakig, ahonnan végre felküldtek a rendelőbe. Vagyis csak a váróba jutottam, mert kiderült, hogy az orvos műt és még vannak előttem annyian, hogy a várakozás közben letelne a munkaidőm vagy éhen halnék, miközben itthon vár a vegetás kenyér. Inkább hazajöttem. Mi nem stimmel itt? Úgy érzem magam, mintha egy disztópiába keveredtem volna és ráadásul az is kiderült, hogy a vegeta az ehetetlenségig elrontja a tejfölös kenyeret. De reggelente jobb minden, mert akkor a kávé előtt még azt szoktam gondolni, hogy az egészet csak álmodtam.
