Úgy illene, hogy írjak egy panaszlevelet, de én abban nem hiszek. Nem hiszem, hogy egy olyan színvonalon működő intézmény vezetősége, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtáré, majd erre jól felkapná a fejét.
Szóval volt itt egy kis hullámzás. 2020, koronavírus-járvány. Megírta az index, hogy a könyvtárak most digitalizálódnak és szabad a vásár és mindenki legyen boldog. Na mondom, én ezt megnézem. Megnézem, hogyan is tudnék akkor most egy tetszőleges regényt e-könyv formájában kikölcsönözni a fszektől? Rövid leszek: sehogy. Bennem végig csak egy kérdés élt, ti. hogy van olyan ebben az országban, aki ezt komolyan vette? Persze, értem, adódtak új lehetőségek, segítséget kaptak az egyetemi hallgatók, tudományos munkát végzők, de mindez engem nem érint. Én pénzért tudok könyvhöz jutni a karanténban. A szépkártyám egyenlege hízik, én fogyok. Ok, kiböjtöltem, volt egy jó könyvem. Aztán megtörtént ez az évszázados csoda: a fszek e-mailben(!) értesített a könyvtárak újranyitásáról. Allelujja, felfedezték az elektronikus levelezést. Ez annyira trrrendi. Elképzelem a szent pillanatot, amikor ez az ötlet megszületett Odabent. Ó, hány meg hány kardigános könyvtáros leány vizelhetett maga (vagy a Fodor) alá a boldogságtól. Sajnos innentől kezdve már csak lefelé megyünk.
Mert eljött a nagy nap, fejemre fazekat húztam, arcomat maszkba burkoltam és berontottam a könyvtárba, hogy hát tessenek parancsolni, visszahoztam és fizetnék is, főúr, kérem a számlát. Mert bizony én most egy csúnyán késő voltam, és rajtam már az engedmény se nem. Naná, hogy nem volt nálam készpénz. Naná, hogy nem lepődtem meg, amikor azt mondták, hogy bankkártyával nem lehet fizetni. Hát hol élek én? Csak nem az EU egyik fővárosának közepén? Ez itt nem Uganda. Bankkártya, hülyegyerek? Fizessé otthon a neten, ha olyan ügyes vagy. Semmi gond. Viszont én átmentem a másik fiókba, mert a könyv, amit éppen kerestem, csak ott volt meg. Előadtam az igényemet, de ekkor kiderült a turpisság, kijírta ja gép: Tartozik! Kaján próbálkozásom: Bankkártya? Cöccöccö. Na most ott tényleg nagyon rendes emberek dolgoznak, és kötöttünk egy alkut: bekapcsolják nekem a zinternettet, én ott kifizethetem a zsét és vihetem a könyvet. De most figyelj, haver. A könyvtárosok engem oda beírattak, kikeresték és kihozták nekem a könyvet, és ennyi idő alatt az operációs rendszer még Nem-Töltődött-Be. A 4:3, de lehet, hogy 5:4 képarányú monitoron csak a homokóra ment. Erre beüzemelték a másik gépet, de mondták, hogy akkor az elsőt le kell állítani, hogy ne vigye el a sávszélességet… Ingyen kaptam egy informatikai múzeumi belépőt, érted, érzékeled? Nem, nincs vége. A kijelzőn a kép olyan volt, mint a srác arca a „buszvezetőbácsis” viccben és ott én begépeltem, hogy fszek.hu és virtuóz módon rákattintottam a belépés menüpontra. Beírtam az adatokat, egy villanás, és az oldal beléptetés nélkül újratöltődött. Ezt jótanuló módjára ismételgetve rá kellett jönnöm, hogy lassan bezárnak és én könyv nélkül maradok, ha nem oldom ezt meg. Furmányos módon kerestem hát egy másik linket az egyik hurráhangulatú hírben és voilà, az működött, átirányított az új belépési oldalra. A bankkártyás fizetésnél még kicsit izgulnom kellett az időtúllépés miatt, de átment, győztünk, az olvasó elnyerte méltatlan jutalmát. Kekec kérdésemet azonban nem fogom lenyelni: tessenek már megmondani, hogy az elmúlt 4 hónap zárvatartási időben hogy a lónak a vérvörös hajába nem vették észre, hogy a kezdőlapon nem működik a bejelentkezési form? Az illetékeseknek az izzadság marta a szemüket midőn leltároztak vagy vigasztaló leveleket borítékoltak a nyugdíjasoknak?
