Augusztus 31.
Reggel: A busz befordult a végállomásra, én elindultam az ajtó felé, majd ahogy lágyan fékezett, meggörbült a tér. Szédültem. Miután megráztam a fejem, az emberek szépen visszanyerték eredeti pozíciójukat és megállapítottam, hogy a kezemben maradt a kapaszkodó. Az egész, addig függőlegesen díszelgő kék vascső ingaként billegett a tenyeremben.
Este: Egy félreeső kis buszmegállóban kiszáradt avarban sétálva vártam a buszt, majd hazaérve megláttam a kiírást a kapun. A házban elindították a próbafűtést. Kizökkent az idő.
